Mihályfalusi Bodon Pál 1884. augusztus 07-én született a Gömör megyei Horka helységben. 1904-ben érettségizett a Budapest V. kerületi állami reáliskolában, majd Bécsbe került, a Konservatorium der Musikfreunde hallgatója lett. Budapestre 1905-ben tért vissza. Tanulmányait a Zeneakadémián folytatta; zeneszerzés tanára Koessler János – Bartók és Kodály mestere – volt. 1907-ben Bartók Béla kérésére bekapcsolódott a népdalgyüjtő munkába. Önéletírása szerint Hódmezővásárhely vidékén önállóan, az Olt völgyében Bartókkal közösen gyűjtött népdalokat. Zeneakadémiai tanulmányait 1908-ban fejezte be.
Már zeneszerzői munkásságának első darabjaival maradandó sikereket ért el. Díjat nyert „Fekete hold éjszakáján” című, Ady Endre versére írott kantátájával, azután „Magyar Rondó”-jával. Tolla alól a későbbiekben is számos kitűnő mesterségbeli tudással megírt ének- és zenekari alkotás, valamint dal került ki.
Rövid ideig Pesten tanított; 1910. február elsejével nevezték ki a Kecskeméti Városi Zeneiskola igazgatójává. Mintegy négy évtizedes igazgatói működése igen nagy jelentőségű a zeneiskola és a város zenei életének fejlődése szempontjából.
Vezetése alatt a zeneiskola kiváló eredményeket felmutató, széles körben elismert intézménnyé vált. 1926-ban országos zeneiskolai értekezletet hívott össze Kecskemétre. Ösztönözte a nagyszerű iskolai női kar megalakulását az 1927/28-as tanévben. Segítette a híres magyarországi és ősbemutatók megvalósulását az 1930-as években (Schütz Máté – passió, Karácsonyi oratórium, Josquin des Pres Pangue lingua mise, Purcell Dido és Aeneas című operája, Kodály és Bartók – kórusművek). Kecskemétre telepedésétől kezdve vezényelte a város szimfonikus zenekarát, a Műkedvelők Zenekarát. Nevéhez fűződik az óriási sikerű „művész estek” sorozat megszervezése, melynek keretében többek között olyan művészek voltak városunk vendégei, mint Bartók Béla, Basilides Mária, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Kósa György. Közeli kapcsolatban volt a kor kiemelkedő művészeivel és zenepedagógusaival, így Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, Hubay Jenővel, Szabolcsi Bencével, Varró Margittal, stb.
A II. világháború befejeződése után nyomban hozzálátott a városi zeneoktatás újjászervezéséhez; egy ideig a Nagykőrösi utca 23. szám alatt lakásán működött a zeneiskola. További vezető és szervező tevékenységét olyan események dicsérték, mint például az 1947. április 29-én megrendezett hangverseny a neves kecskeméti származású karmester és hegedűművész, Garaguly Károly közreműködésével, a zeneiskola – a vidéki iskolák között elért – országos II. helyezése az 1949-es „Nevelj jobban” mozgalomban, valamint az egyéb rendezvények.
1949 nyarán saját kérésére nyugdíjazták. Élete hátralévő éveiben „Az intonálás iskolája” című kitűnő könyvén dolgozott. 1952-ben el kellett hagynia a Nagykőrösi utcai lakását. Soltvadkertre költözött, itt halt meg 1953. február 13-án.
Hamvai 1982. júniusa óta a Kecskeméti Köztemetőben, a városi tanács által adományozott díszsírhelyen, városunk jelesei sorában nyugszanak. Nevét a zeneiskola 1989-ben, a tanári kamarazenekar 1992-ben vette fel.

Palotás József